Indián nyár
Harmatlepel alá bújt a pázsit.
Forgácsot vet a fűrész éles foga.
Zivatar készül, tátott torokkal süvít
Furcsa zenére hunyorít a szarka,
Vánkost dagaszt az ég,s míg beborul.
Padláson eltesped a kukorica.
Túl sós mostanság sorsunk, könny virul,
Őszt játszana, de belebújt télarca.
Szeretni akarnánk még a színeket,
Rozsdába mártózott pirosat látni.
Miért búcsúzik oly hirtelen megint ...
Szeretni akarnánk még a melegét,
Aranyszál subából fénykendőt húzni.
Napsugaras kezét úgy szorítanánk még...