Koboldka

Labradoreffektus

Hányszor ébredtem sírva éjjel. 
Úgy fogtam, öleltem két kézzel 
A testedet. Álmok. Vágy és kéj. 
És harcoltam a szenvedéllyel. 

Vadul forogtam csukott szemmel. 
És bújtam, megremegő testtel 
Az öledbe. Nem volt. Űr a tér. 
És reccsentem az éji nesszel. 

Sokszor gondoltam végig létünk. 
Hogy lennél, maradnál míg élünk 
A világban. Kövek. Szó meg kép. 
És emlékekben sose félünk. 

Mennyi csillagot néztem mélán. 
És hittem, valamelyik néz rám 
Mint szemtükör. Ragyog. Tengermély. 
És megnyugtatja szívem némán.