Koboldka

Utunkat végigkísérte és azt sem tudtuk még, 
Mi haszna és mi végre terem, csak hogy szép, 
De valahogyan éreztük, fontos az üzenet, 
Ami a gömbalakban elrejtve vonzotta a szemet. 
Mesélt a szívről és a pulzus lecsillapodott. 
Az ünnepről, aminek része, de nekünk nem adatott, 
Fagyöngy 
Hát ez itt a plafon, 
Lógjon a fejünk fölé! 
Maradjon nekünk a kép! 
Legyen velünk ma és holnap 
és karácsony este, bár a gyertya 
Távol és fájón és egymásra gondol, 
De mégis máshol ég 
Fél élősködőn. 
Fenyő fagyöngyön. 
Fehér bogyósan. 
Feketefenyőn. 
Szabadulni akaró gyökerekből összepréselve 
Adjon egymásba növő leírhatatlan érzelmi erőt!

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat