Pillangó
Napfogyatkozás látszott éppen,
Holdsarló takarót húzott sötéten,
Együtt táncolt a nappal az éjjel,
Csillagok a virágba borult réttel.
Felfedve napszakba bújt titkaikat,
Bárányfelhőbe költött dallamaikat.
Fekete szárnyú, fehér pöttyeivel,
Összesimult a tarka porszínekkel.
Mesélt a csendről, az alvó álmokról,
A jeges, sötéten borzongó világról.
Rejtőző rémület, gyötrődő a sorsa,
Az örökös sötétség tartja fogva.
A paletta minden színében tündöklő,
Elmondta, oly édes a lágy szellő.
Édes poraiban a napszínt keverők,
Virágból ontanak lepkéknek terítőt.
A nappal illatos fényben fürdeti meg,
Zsong és bong és vidáman repked.
Ölelte fekete szárnyaival a színeket,
Érintése kilövellte a jégpöttyöket.
A színes édes - mézesen odasimult,
Perzselve égetve táncolt a zsarátnok.
S a tépázott pillangók elszálltak, tova.
Az egyik a nappal, a másik az éjszaka.