Kereszt
lágyan tipeg a sóhaj a hantokon
az emlék a szíveken átoson
mintha csak füle botja volna
a gondolat is a gödörre omolna
krizantém szálakat tűzdelget
a sárba a porba a csokorba
miközben táncrakél a gyertya
szellemtáncot lejt vele a szél
az idegpályák éles lobonca
elmorzsolt könnyeket csiholva
elveszített élteket vetél