Koboldka

A busz ablakából néztem az őszülő faleveleket. 
Szememben a jelenléted aurakoszorúja a táj felett. 
Itt maradtak a páracseppekbe csorduló könnyeid. 
Az úton a cipőd nyoma, mikor a hangomat keresed. 
Kiszáradt és lankadó virágok, vízcsobbanás a nád között. 
Fejem fölött a rád ragyogó csillag, a nappal éjszakába rejtőzött. 
Rég voltál erre, lekéstem a találkozást, csak a szívem követett. 
A testem ide-oda mászkál, de a szerelmem nyomaidba kövesedett. 
Felnőttek a kiskacsák és kihalt lett a sétány is, 
őszbe fordult sárga piros között. 
Nem ég már a gyertya és nem kattog az optika 
a vízben fürdőző fehér kövek fölött. 
Nem vagy itt már, ez más dimenzió, 
a találkozást lekéstem és hiányodtól megviselődtem, 
De hogy nyári várig vitt egy menetrend, 
örülök, találkoztunk és a nyomaidba beékelődtem.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat