Koboldka

Vasszemű láncokat vonszolunk, 
Bilincset vert ránk a múlt. 
Ahogy az évek monoton múlnak, 
A szép is megfakult. 
Feldereng még egy-egy mosoly, 
Néha egy gondtalan nevetés, 
Bizsergető, nyüzsgő hangyaboly, 
Mi mostanra taszító közeledés. 
S ha átjön a rácson a remény, 
Lehetne tovább élni boldogan, 
Emelem lábaim és a kezem, 
A múlt nehéz, a jövő messze van.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat