Anyám nem ígért könnyű álmokat.
Homlokredőbe mélyülő gondolat,
Évgyűrűkbe ráncolódott kódfonat.
S az idő csak szaladt, elszaladt.
A végére mi maradt, mi maradt...
Anyának lenni másképp akartam.
Ágy szélén ülve meséltem halkan,
Nagymamák rejtjelébe hasonultan.
S az idő csak szaladt, elszaladt.
A végére mi maradt, ha maradt...
Copfos lányálmok masniba fogva,
Betekerednek szorító kontyba.
Almahéj hamvas anyai pirosa...
S az idő csak szaladt, de maradt
A kezdettől... anyu, anya maradt...