Koboldka

Lágy, puha bőr a lábamhoz simult 
Mindig tudta, hova fut az út 
Mozdony füttyjelére tánclépésben 
Mint ami vezet, szerintem tudta 

Hogy a kedvesemhez vihet 

Kedvenc drappon nevetett az égre 
Ölelgette az összes ujjamat 
Úgy ráhajolt a talpam ívére 
Benne minden tánclépésre dalolt 

Hogy a kedvesemhez vihet 

Bejárta a fél országot buszon 
Majd külhonban kopott a flaszteron 
Nádasban erdőben gyűjtögetett 
Vizet és avart a talpaimon 

Hogy a kedvesemhez vihet 

Vendégül látta több lak padlója 
Sorakozón a legkisebb pár volt 
Betéttel kibélelt pillekönnyű 
Pántjaival szinte csimpaszkodott 

Hogy a kedvesemhez vihet 

Kiszolgált bár obsitra nem szolgált 
Talpába szagolt a múló idő 
Puhaságába beleszakított 
Haragvésett irigyhegyezett kő 

Hogy a kedvesemhez vihet