Túlélő
Amit kigondoltak a világos nappalok,
Sötét keggyel rábólintott az éjszaka.
Szellőszárnykeltette, duzzadt viharokba
Hömpölyödő álmaink, a semmi, légburok
Küzdtünk, hisz belénk van kódolva a remény,
Utolsó dobbanást túlélő gondolat,
Kiszolgáltatott bőrünk kicserzett, kemény
Fodrokat vető vihart-arat ráncolat
Így ember az ember? Érzékeny malasztok
Pici, nagy, kövér, sovány és kívülről más,
De mit érez, mitől boldog, ugyanazok
Sokszínű hatás és mégsem lesz soha más
Csak megmarad önmaga